Baranavicsi (Баранавiчы, oroszul Барановичи – Baranovicsi, lengyelül Baranowicze) járási jogú város Fehéroroszország Breszti területének keleti részén, a Baranavicsi járás székhelye. 2006-ban becsült lakossága 169,1 ezer fő volt, ezzel az ország 8. legnépesebb városa. Közigazgatási területe 54,9 km². 1939–1954 között a Baranovicsi terület székhelye volt. Fontos vasúti csomópont, a Varsó–Breszt–Minszk–Moszkva főútvonal mentén fekszik, Breszttől 205 km-re északkeletre, Minszktől 138 km-re délnyugatra.
Baranavicsi viszonylag rövid múltra tekint vissza. Az azonos nevű falu (akkoriban a Rozwadowski-család birtoka) első említése 1706-ból származik. A település az 1870-es években indult gyors növekedésnek, amikor megépültek a vasútvonalak (itt keresztezte egymást a Varsó–Moszkva és a Vilna–Lemberg vasútvonal). A településnek 1883-ban 2 ezer, 1897-ben 4,6 ezer, 1921-ben pedig 11 ezer lakosa volt. 1919-ben kapott városi jogokat. 1920–1939 között Lengyelország Nowogródeki vajdaságának járási (powiat) székhelye volt. Ekkoriban még lakosságának nagy részét zsidók alkották. A lengyelek fontos garnizonvárossá fejlesztették az akkori lengyel–szovjet határon fekvő Baranavicsit. 1939-re már 27,4 ezer lakója volt. 1939 szeptemberében a Belorusz SZSZK-hoz csatolták, területi székhellyé vált. A német megszállás (1941. június 25. – 1944. július 8.) alatt a város súlyos károkat szenvedett. A zsidó lakosságot (akiknek egy része még 1939-ben menekült ide Lengyelország német megszállásakor) gettóba tömörítették, majd 1942 folyamán különféle koncentrációs táborokba szállították. A háború után (bár 1954-ben elveszítette területi székhely rangját) gyors fejlődésen, iparosodáson ment keresztül.
